Szokások és tradíciók

large.png

A japánok rengeteg szokással és tradícióval büszkélkedhetnek. Ezek a nagyszerű hagyományok főként a feudális Japánból eredeztethetőek. Japán legnagyobb példaképei a szamurájok. A szamurájok a 9. században tűntek fel, amikor a császári udvar az alacsonyabb rangú tisztekre és gazdákra bízta a távoli birtokok védelmét. A szamurájok idővel nagyobb hatalomra tettek szert, mint maga a császár, létrehozták a katonai diktatúrát. Példaértéket képviseltek mások számára, ami meghatározó volt az a kötelesség és a becsület védelme élete árán is. Minden tisztelete fentebbvaló uráé volt, illetve asszonya felé. Joguk volt bárkit meggyilkolni, egészen, amíg szabályokban rögzítették a vérrontás indítékait. Ha legyőzték emelt fővel kellett távoznia az élők sorából, a legkisebb félelem nélkül, mosolyogva. A busidó „harcosok útja” a szamurájok életmódja, mely tartalmazza a lojalitást, a magatartásra vonatkozó szigorú előírásokat és a harcművészetek gyakorlását.

A gésák japán egyik különleges ismertetőjegyei. Tradicionális szórakoztató művészek, akik tánccal és zenével kötötték le a gazdag vendégeket. Jelenleg Kiotó és Tōkyō környékén találhatóak gésaházak. Csak a legeredményesebben teljesítő, tanult és művelt, erkölcsös nők lehetnek gésák. A gésa szó művészt jelent. A tévhittel ellentétesen a gésák nem prostituáltak, hanem szórakoztató hölgyek. Hosszú tanulási folyamatok árán sajátítják el, hogyan is kell viselkedniük, táncolniuk, zenélniük, ajtót nyitniuk vagy egy csésze teát kiönteniük akár. Mindennek megvan a maga rendje és hagyománya. Japán nevéhez köthető a jól ismert tradicionális köpeny, a kimonó, amely a nemzeti viseletet jelképezi. A kimonó a hölgyek és az urak ünnepi öltözete. Rendkívül drágák, nemzedékeken keresztül öröklődnek.

Iskolai rendszerüket tekintve az egyenruha használat az egyik jellegzetes japán szokás. A legtöbb iskolában egyenruha viselése kötelező; a hajhossz a lányoknál, a cipőszín, a zoknimagasság pedig mindenkinél megszabott. Ennek formai háttere, hogy a tanulókat ne különböztethessék meg anyagi hátterük tekintetében. A diákok nem csak az iskolai idő kereteiben hordják ezeket a ruhákat. Általában az iskola jelvényét vagy címerét varrják rá, így könnyedén képesek őket azonosítani órák után is, ha valami fegyelmezetlenséget követnének el, melynek következtében iskolájuk köteles eljárni a továbbiakban. Japánban ennek ellenére él és virágzik a divatszakma. Az iskolai viseleten túl, temérdeknyi ruha, haj és zenei stílus létezik. A nők frizurája régebbi időket tekintve a hölgyek életkorát, társadalmi elhelyezkedését volt részes megmutatni, manapság csak hivatalos alkalmakkor viselik. Az új generációs stílusok is nagy hírnévnek örvendenek. A trendek évszakonként változóak.

Japánban az iskolai év áprilisban kezdődik. Később kelnek, és fekszenek, mint a magyar oktatási rendszerben a diákok. Alapjáraton egy rohanó világ az övék és ez az iskolai rendszerüket is áthatja. Az egyetemekre való bejutás nagy erőt és kitartást igényel. Délutáni programokként klubokba csatlakozva kapcsolódhatnak ki. Ilyenek a drámai tagozat, hagyományos és küzdősportok, önkéntes munkák, zeneórák, manga rajzolás, stb.

Újév a legfontosabb vallási ünnepük. A szentélyekbe látogatnak, és szerencsetalizmánokat vesznek. A buddhistavallás szerint 108 alkalommal kongatják meg a harangokat, hogy elűzzék a rossz szellemeket. A Hana macuri, Buddha születésnapja, április 8. Országszerte ünneplik. Buddha kis képeire édes teát öntenek a hódolat jeleként. Fontos nemzeti ünnepük a császár születésnapja. Február 11.-én ünneplik az államalapítás ünnepét. Kiemelt esemény a Sakura időszaka. A cseresznyevirágzás szimbolizálja az elmúlást és az újjászületést. A virágnézés időszakában tartják a Hanamit, ami röviden annyit tesz, virágnézés. Leülnek a fa alá és élvezik a virággal beborított tájat. A gyerekek 20 éves korukra válnak hivatalosan önjogúvá. Ehhez szintén egy nemzeti ünnep társul, a Felnőtté válás ünnepe.

A japán esküvők napjainkban teljesen eltérnek a tradicionális változattól. A fiatalok inkább az amerikai fehér ruhás esküvőket részesítik előnyben. Az esküvői ruha eredetileg piros vagy egy picit színesebb, – pl. szalaggal átkötött, hajdísszel – kimonóban zajlott. Manapság ezt a fajta rituálét azért helyezik háttérbe, mert a hagyományos japán esküvő sokkal nagyobb költségvetésű, mint a hazánkban is jól ismert esküvői forma.

Étkezési szokásuk az ismert pálcikahasználat, és hogy a földön ülve fogyasztják étkeiket. A modern konyhákban vannak ugyan a normális magasságú asztalok, de ezeket csak a gyors étkezésekkor használják. A japán családok, különösen télen, jobban szeretnek a nappaliban álló alacsony asztal köré kuporodva étkezni. Ennek egyszerű oka, hogy ez az egy négyzetméternyi fűtött hely a lakásban. Az asztallapot hatalmas vastag takaróval takarják le, hogy ne szökjön ki a meleg az asztal alól. Gazdag választék van a tálalást illetően, kisebb fogásokból áll össze az általános lakoma. Az ünnepi étkek vagy akár a vacsora hagyományos keretein belül engedhetetlen ital sajátos rizsboruk, a szaké. Az alkohollal kapcsolatos fogyasztási szokásokat tekintve meg kell várni, míg mindenkinek megtelik a pohara. Ha valakinek netán kiürül, annak újratölteni illik, ha pedig nekünk szeretnének tölteni előbb fontos meginni a maradékot belőle, aztán nyújtani poharunkat. A legtöbb ételt szezon szerinti hozzávalókkal készítik el. Párolt és grillezett ételek, rizs, halak, szója, illetve tésztafélék az alapvető japán konyha részei. A teaszertartás a tea élvezetének legmagasabb fokú kifejeződése a buddhizmus szerint. Helyszíne a teaház.

Lakberendezési szokásaik is eltérőek a többi nemzetétől. Az ágy sokáig nem szerepelt a japán házak berendezési tárgyai között. Napjainkban már náluk is fellelhető, azonban bizonyos családoknál megszokásból vagy helytakarékosság szempontjából a régen is használt alvómatracot, a futont találhatjuk meg. Nagy hagyomány náluk a fürdőzés. Különféle közösségi fürdőházaik (szentó) vannak, ahol forró gyógy-és forrásvizek várják a vendégeket. Régebben a vacsorák előtt ezekbe a gőzfürdőkbe mentek, mivel az otthoni környezetben nem voltak még fürdőszobák. A mosakodás is a buddhistavallás része. Először a léleknek kell „megtisztulnia”, csak azután a testnek. A gyógyfürdőkben illemszabályok léptek életbe. Illetlenségnek számított a hangoskodás. Halkan lehetett beszélgetni, úgy, hogy a többi vendéget nem zavarják, hiszen ennek fő funkciója éppen a pihenés volt. A családfőt illette a legmelegebb víz, majd utána jött a család többi tagja. Ugyanabban a vízben fürödtek meg. Tisztálkodó szereket a közös vízben nem használnak, mert az, mindenkié és közös.

Mint minden kultúrában az illem az egyik legfontosabb szemléleti pont. Ez alapján értékelnek másokat is. A japánok rendkívül szerények és visszafogottak. Ez a kommunikációs módjukra is igaz, testbeszédüknek nagy szerepe van. Ilyenek a meghajlás köszönéskor, a fejbólintás a figyelem jelzése, az egyenes testtartást meg különösen becsülik. Mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog. – mondja egy japán közmondás. A mosoly mögött érzelem-leplező jelentéstartalom áll, akkor is mosolyognak, ha tragikus hír éri őket. Bizonyos kifejezésekhez meghatározott mozdulatok tartoznak, azonban a túlzott gesztikulálást jobb elkerülni. A veszekedés nem megengedett náluk, aki fentebb emeli a hangját a többinél és így próbál figyelmet elérni, könnyen megeshet, elveszíti csoportja jóindulatát. Ez a csoporthoz való tartozás annyira erős, hogy ha tagjai igent mondanak, akkor a többi személy is igennel bólint rá egy adott dologra. Részletkérdés, hogy neki az megfelel-e a valóságban. Nem ajánlatos sürgetni őket, erőszakkal kicsikarni válaszokat. Házban a cipőt le kell venni az ajtó felé fordítva szükséges elhelyezni, és papucsot használni, amelyet a házigazda ad. Társaságukban nem illik tüsszenteni vagy köhögni, szipogni nyugodtan lehet, de orrot fújni nyilvánosan nem. Az érintkezési formáik korlátozottak, érzelmeiket felvállalják, kézen fogva viszont nem jelennek meg. A csók szexuális aktus részét képezi. A szex nem szégyellnivaló, de diszkrét dologként kezelik.

A mulandóság nagyon fontos szerepet tölt be életükben. Japánban mindig történik valami új dolog. Új fejlesztések, új találmányok lépnek életbe, minden múló, csak az érték nem. Fontos nekik, hogy a közösség egységes részét képezzék. Ne legyenek többek és kevesebbek. Legfontosabb ideális értékek náluk a kedvesség, gyöngédség, figyelmesség. Hagyományokhoz kötődve nagyon sokra tartják a hűséget és az elkötelezettséget. Ez nem csak az emberi kapcsolataikban, hanem tárgyak, a természet iránt is megmutatkozik. A család nagyon fontos szerepet tölt be az életükbe. A tradicionális család-modell, szülők, gyerekek, nagyszülőkből állt. Mindenkinek be volt osztva a saját feladata. Az apának kellett eltartani a családot, az anyának a háztartást vezetnie, a pénzügyeket kezelni és gyermeket nevelni. A gyermek feladata a tanulás volt. A japán családban nem elsődleges szempont a férfi-nő közti kapcsolat, hanem ami igazán lényeges az a gyereknevelés. Ez még napjainkban is hasonlóan működik, azonban a gyermekvállalás aránya visszaesett. A hagyományos férfi-női szerepek változóban vannak, ennek főbb jelei a válási arányának számának tekintetében. A japánok babonásak. Elfogadott normák szerint az esküvők vagy bármilyen szertartás során a színek dominánsak. A piros-fehér szerencsét, a piros-fekete szerencsétlenséget jelent.

Reklámok