Kedvenc rock és metál együtteseim 1.

Machinae Supremacy
Pörgős, intenzív, elég sűrűn szeretem hallgatni a Machinae Supremacy számait. Nagy kedvencem még tőlük a My Dragons Will Decimate, Dark City, Player One és a Redeemer album.

Amorphis
Rengeteg számuk van, amivel érdemes megismerkedni. Az énekesük szívdöglesztő – mint, valami modern szamuráj –  szerintem és a hangja is elvarázsolt. Kedvenc számaim még a Silent Waters, House of Sleep, You I need, Sacrifice.

Disturbed
Ők az az együttes, aminek egyetlen olyan száma nincs, amelyet nem tartanék istencsászárnak. A Disturbed fantasztikus együttes, a dalaiban és a klipjeiben nagyon erősen kívánja felhívni a figyelmet napjaink társadalmi és értékrendi problémáira, ellentmond az öngyilkosságnak, a média befolyásának és a környezetszennyezésnek. Kedvenc albumok: Indestructible, The Sickness, Ten Thousand Fists, Asylum

Within Temptation
Sharon den Adel hangja valami eszméletlen. Amikor őt hallgatom azon gondolkodom, hogy az ilyen minimalista tehetségkutatók bekaphatják mind, mikor azt mondják egy kis zenélésre, hogy világszínvonalú. Ez a világszínvonal. Kedvenceim: All I Need, Empty Eyes, Let us burn, Forgiven, Final destination, Hand of Sorrow

Skillet
Rengeteg számuk van, amit szeretek. Bennük az a legjobb, hogy mindig odateszik magukat és kihoznak az albumjaikból újabb zúzós, ritmusos zenéket. Kedvencem: Back From The Dead, Sick of It, Rise, Feel Invincible, Awake and Alive

Sentenced
16 éves koromban találkoztam a Sentenced együttessel és ennek köszönhetően szerettem meg igazán a rock és metál zenéket. Annyira minőségi metált nyomnak, hogy az valami elképesztő. Aki nem ismeri őket és szereti a metált, annak ajánlom őket. Régiek, nincsenek új számaik, mert a banda 2005-ben feloszlott. Kedvencem tőlük a The Cold White Light album.

Sonata Arctica
Az első album vásárlásom az ő nevükhöz köthető. A The Collection albumukat vettem meg, mert azon rajta vannak a legnagyobb számaik és a Replica. Nagy kedvenceim még a Misery, Mary Lou, My Land, Paid in Full, Fullmoon, Draw Me, Out in the Fields

Metallica
Gyerekkorom óta szeretem és hallgatom őket. Szerintem nincs olyan ember, aki ne ismerné a Metallicát, de ha mégis, akkor kezdje el hallgatni őket. Legismertebb szám tőlük a Nothing Else Matters. Ez egy olyan alkotás, amely nem törlődik ki az emberek szívéből többé. Nekem abszolút kedvenceim, tőlük volt meg az első albumom, amit ajándékba kaptam anyától. Egy élő koncertes lemez. Azóta is nagy becsben őrzöm.

Powerwolf
1 éve ismertem meg őket és nagyon örülök, hogy rájuk találtam. Akkora energia és löket van a dalaikban, hogy a szám tátva maradt. A Blessed and Possessed album az egyik nagy kedvencem tőlük, a régebbi számaikkal is ismerkedek javában.

Műtermi óra & Hétvége

A kedd este csendéletet kellett rajzolnom. Középre egy gömb alakzat volt kirakva, egyik oldalán egy borosüveg, a másik oldalán egy bödön volt elhelyezve. Először átismételtük a kockológiát, majd ezután belekezdtünk a henger formák és testek és ezek megrajzolása témába. Szó esett a szimmetrikus tengelyről és arról, hogy ezek a tárgyak értelemszerűen szimmetrikusak, így ennek megközelítése által a legegyszerűbb őket megrajzolni. Ez úgy éreztem jobban ment, mint a dobozok rajzolása, de már annak is értem a szabad kezes módszerét. Kezdem megérteni és rájönni a dolgokra, mit és hogy kell alkalmazni. De sokat kell még gyakorolnom. A művészettörténelem tanárunk is a napokban küldött egy rakat képet, amiből majd következő hétvégén írunk dolgozatot. Lényeg, hogy a leletek nevét kell ismerni és a legfontosabb ismertetőjegyeiket leírni. Aztán majd a vizsgán az összes közül valamelyik korból szóbeli lesz. A gyakorlaton a Cili sokat segített és magyarázott nekem. Jól esett, hogy ennyire sok időt rászánt arra, hogy megértsem a dolgokat és úgy érzem, ha továbbra is bejárok ezekre a nem kötelező órákra, akkor már sokkal előrébb vagyok, mint a többiek. A keddi napon is gyakorlatilag én voltam jelen egyedül a csoporttársaim közül. A többi résztvevő másik csoporthoz tartozott. Ennek ellenére ők is most tanulták az elejétől kezdve a rajzolást, tehát nem tudom mennyire új vagy régebbi évfolyam lehet az övék. Nem kérdeztem meg, annyira nem érdekelt. Csak azt láttam a szemem előtt, hogy mindent a magaménak akarok tudni, amit a tanár elmond és elmagyaráz. A mai napon munka közben nézegettem az egyetemi képzéseket is, mert arra gondoltam, ha ezt befejezem, esetleg szóba kerülhetne az, hogy megpróbáljak bejutni egy művészeti képzésre. Azonban elkeseredetten láttam, hogy ezekből a képzésekből, a többi szakkal ellentétesen csak nappali tagozaton van lehetőség tanulni. Így erről le is mondtam, sajnos. Mindegy, igazából örülnöm kéne, hogy ez a lehetőség is van. Munka mellett nehéz úgymond sulizni és egyáltalán nem azért, mert hú de megerőltető tanulni. Sokkal inkább az, hogy nehéz olyan szakot kifogni, ami összeegyeztethető a munkaidővel. A hétvégére hazautazom a Mátrába, édesanyámnak most lesz születésnapja. Hazamegyek, de nem rajtam múlik, meddig maradok otthon. De ez sose rajtam múlt igazán. Szerintem most se bírja ki veszekedés nélkül. A telefonba amikor úgy döntöttem ideje felhívnom, azt mondta nagyon vár haza. De mindig ez van. Mézes mázasan hazacsalogatnak, aztán meg úgy viselkedik velem, hogy a végére olyan érzésem lesz, még elindulni is nagy kár volt. Sokszor belegondoltam abba, hogy milyen önkínzónak tűnhetek. Elvégre értelmes és tiszta ember nem megy oda vissza, ahol folyamatosan csak pofonokat kap. Nem kell ilyen lepusztult alakokat elképzelni, de a szüleim hétvégén szeretnek inni és nem képesek elismerni, hogy rohadtul nem bírja egyik se az italt. A viselkedésük minősíthetetlen, legalábbis ezt úgy kell elképzelni, hogy ordítanak és veszekednek egymással. Aztán engem neveznek ki köztes bírónak. Nem is szeretnék belemenni milyen érzések vannak bennem ilyenkor. Én nem iszom. Régebben egyetemista koromba ugyan a társasági életem részét képezte, de most már rá se bírnék nézni. Sose akarnék olyan ember, főleg nem olyan szülő lenni, aki azáltal keseríti meg a gyereke életét, mint ahogy ők teszik ezt az utóbbi pár évben. De attól még, hogy ők ilyenek lettek, ez van. Nem változtat azon, hogy a szüleim, akik felneveltek. És én nem lettem elcseszett, tehát valamit csak jól csináltak, amíg nem voltak a saját életükben problémáik. Alapvetően meg normális emberek, legalábbis apám az. Szerintem ő csak azért iszik, mert anyámat elviselni józanul már nem lehet. Meséltem már róla, hogy mindenkit szeret okolni, azért mert ő nem talál magának értelmet az életében. Én igazából nem tudom eldönteni, hogy az apám ennyire kitartó vagy pedig mazochista, de mindenesetre egy olyan nőt, aki mindenért a férjét hibáztatja, szerintem nagyon sokan faképnél hagynának. Mindegy, szóval nálunk is kitelik a jó család modellből. Holnap nézek valami ajándékot, hogy ne üres kézzel menjek haza. Ha meg nem tud viselkedni, akkor szombat délután nézek egy buszt. Én annak örülnék a legjobban, ha egy nyugodt hétvégét eltudnék tölteni otthon, mert az utóbbi 1 évben ilyenre már egyáltalán nem került sor … volt, hogy este 23 órakor indultam vissza Pestnek, mert én erre nem voltam kíváncsi, nem érdekelt. Két nagyra nőtt gyerek szánalmas ordítása az éjszaka közepén. Köszönöm, én ebből nem kérek. És már szerencsére nem is vagyok rákényszerülve, hogy ezt végighallgassam. Amikor arról beszélek, hogy utálom azokat az embereket, akik csak panaszkodnak és ujjal mutogatnak másokra, elsősorban ők az élő példák az én életemben. Megoldani a problémát egyik se veszi a fáradtságot. Borzalmas dolog, ha a szülők alapján kell megtanulnia valakinek a rossz példákat is, de van ennek egy jó oldala. Az illető, ha elég okos és menő, nem követi ezt a mintát.

Kedvenc Japán női énekesek

A vasárnap további részében megnyugodtam és pihentem. A kikapcsolódást zene hallgatással értem el. A YouTube csatornámon megtaláltam pár régi kedvencemet és teljesen magával ragadott egy nosztalgikus érzés. Majd eszembe jutott, hogy milyen jó is lenne egy ilyen témát elindítani a blogon, elvégre lehet másnak is tetszenének a zenéim vagy mások is szeretik vagy szerették régen ezeket a számokat hallgatni. Szóval mostantól lehet ilyesmire is számítani tőlem. Különféle műfajok, előadók, énekesekre bontva tervezek pár zenét, kisebb zenelistákat megosztani alkalomadtán. ^^

A ma estére az általam legtehetségesebbnek tartott japán énekesnőket gyűjtöttem össze, mindeközben remekül éreztem magamat, mert ezek a számok voltak a tinédzserkorom meghatározó elemei. Nagyon inspiráltak a japán énekesnők, mert gyönyörűek és tehetségesek.

Alan

Olivia Lufkin

Ai Otsuka

BoA

Aya Kamiki

Tomiko Van

Ayumi Hamasaki

Shimatani Hitomi

Yuna Ito

English lessons and the rage time

Gyerekek, olyan szinten dühös vagyok, hogy az valami hihetetlen. Reggel amikor megszólalt az ébresztő még gondolkoztam is rajta, hogy ma ne aludjak el esetleg, mert olyan jól érzem most magamat az ágyban. De végül győzött a lelkiismeretes énem és elkezdtem öltözni, fogat mosni, sminkelni, majd csizma, kabát fel! Irány az iskola. Még vettem kétféle péksütit is, hogy az angolon teljesen oda tudjam magam tenni, főként mivel Vasárnap van. Ilyenkor azért lássuk be az embernek nincs vagy nem lenne túl nagy kedve hajnalban felkelni mindezért. Meg még két jó nagy adag narancsot is beraktam, hogy a csoporttársaimat, akik mellém ülnek megtudjam kínálni majd az órán. Beértem a suliba és leültem a várakozóba, mint első tanuló a grafikuscsoportból. Lassan, de megérkeztek a többiek is, két másik lánnyal is sikerült összebarátkozni és a fiúk is kezdenek feloldani, aminek nagyon örülök, mert végre van kommunikáció. Beszélgettünk azzal a sráccal is, aki tegnap szegény tanárnőnkkel kisebb szóvihart kavart arról, mi értelme van a grafikus képzésen a rajzolásnak. Már ez a mondat is annyira vicces, hogy nem győzök betelni vele. Mivel ezt ott előttünk is felhozta, hogy ez a dolog őt bosszantja, hogy nem emésztette meg az ő gondolkodását, megindokoltuk neki én és az egyik nő, hogy miért nincs igaza ebben. A grafikus képzés nem csak a digitális részre alapozó dolog, ha valaki az Adobe terméket szeretné csak megtanulni, az menjen el egy Photoshop, Illustrator, InDesign tanfolyamra és nem kell átszenvednie magát ezen. És azért be kell látnunk, hogy a viszonylag rövid idő alatt, szeretnének nekünk minél több lehetőséget és ismeretet nyújtani. Arról nem beszélve, hogy vannak akik szeretnének illusztrátorként elhelyezkedni és nekik ez az anyag nagyon is számít. Megmondtuk neki, hogy mi nem akarjuk őt és a nézeteit megváltoztatni, de engedjen a hozzáállásán és tekintsen úgy rá, hogy amit a képzés ad neki, attól ő csak többet ér. Nehezen, de elismerte, hogy nem ellene akarunk mi itt kampányolni. A tanárnő egyébként meg is jegyezte a srácot, mivel ma is összefutottunk várakozás közben vele és szóba jött, hogy úgy, ahogy te is ellenzed a rajzórákat – és mesélte, hogy a zenészeknek is van rajzórájuk, de hogy minek, az nekem is feldolgozhatatlan. Mindenesetre az teljesen egyértelmű volt, hogy mély nyomott hagyott a srác Ciliben. (a rajztanár neve) Nagy beszélgetés és várakozás közben megkérdezték mennyi az idő, nem kéne már a tanárnak jönnie. Bőven 8.30-on túl voltunk. Két ember kérdezte meg, hogy hol lesz megtartva az angolóra, mindkettőnek más helyszínt mondtak. Odament végül a mellettem ülő csaj megkérdezni, majd mikor visszaért, mondta, hogy a tanár még nem érkezett meg. 9.30-ig ott várakoztunk és egyre dühösebbek lettünk. Nem ez volt már az első alkalom, hogy az angol tanár, aki az órarendünk szerint van, nem jelent meg órát tartani. Az első órára egy kedves nő jött be helyettesíteni, aki az alapoktól kezdte a tanítást kutya, macska, is, am, are, stb. A második alkalomkor egy férfi tanár volt, aki összevont oktatást tartott a programozókkal nekünk és haladó angol volt, egyből present perfect, past perfect, döntsd el melyik igét használod, stb. Én angolt tanultam egész életemben, de azzal nem értek egyet, hogy egyik órán még kis kezdőszint van, aztán meg bele a közepébe. Ez nem így megy, bassza meg a jegesmedve. Sem az, hogy egyik órán ez a tanár, másik órán az, harmadikon meg senki, sehol. Tudtam ezt volna, inkább tényleg otthon maradok és alszok tovább. Többiek is hasonlóan mérgesek voltak. Vannak, akiknek azért lett elegük, mert nem tanulták még az angolt és a második óra az egy rémálom lehetett nekik. Mások meg ahogy én is, tanultak angolt, de nem azért fizettük ki a sulinak ezt a pénzt, mert kedvesek vagyunk és küldjük nekik a zsebpénzt ajándékba. Tartsák meg rendesen az órát! Az angol nem olyan tantárgy, hogy azt bárhol eltudod kezdeni tanítani. Az angol nagyon is szintekre épül és ha kimarad egy meghatározóan lényeges dolog, akkor nem biztos, hogy érthető lesz minden. Az ilyen tanári hozzáállás miatt nem tudnak napjainkban a diákok megszólalni egy adott nyelven, mert minden évben/félévben más tanárt kapnak és sose haladnak rendesen, ahogy illene. A másik dolog, ami nagyon bosszant, hogy mivel nincs fix tanárunk, nem tudni mi lesz a záróvizsgán. Jó, szerencsémre én ma is tanulni fogom az angolt, de azon a tényen nem változtat, hogy kifizettem érte a pénzt. Hazajöttünk végül, semmi értelme nem volt bent maradni. Még szerencse, hogy tegnap aláírtam a vasárnapi jelenléti részt is, annak ellenére, hogy nem lenne szabad. De már igazából leszarom, ahogy egyesek a munkaidejüket is leszarják. Ezen is nagyon felidegesítettem magam. Ki teheti meg mégis azt, hogy nem jár be a munkaszerződése alapján a kijelölt munkaidőn belül dolgozni heteken keresztül? Engem ilyenért simán kirúgtak volna és még én is azt mondanám, hogy jogos lenne. Mikor hazaértem és nyitottam az ajtót a leendő férjem nagyon meglepődött. Apámnak elmeséltem ő szintén felidegesítette magát, ha bár egyáltalán nem ez volt a célom. A közösségi oldalon létrehozott csoportba közben írt a tanfolyamvezető:
Sziasztok! Hallottam, hogy nem jött be a tanár, természetesen orvosolni fogjuk a dolgot! Türelmet szeretnék kérni! Köszönöm! Helyes. Leköteleznének, ha végre rendbe tennék a saját kertjüket.

Művészetelmélet és ábrázolás

A szombati órára készültem. Hamarabb feküdtem a szokottnál, de igazából jól is esett. Éreztem magamon, hogy fáradt vagyok és mikor bebújtam az ágyba, valami leírhatatlanul jó érzés volt a pihe puha ágyban feküdni és momókálni. Reggel 6.30 körül keltem, felöltöztem, elugrottam a pékségbe venni egy kis péksütit, majd elindultam az iskolába. A mai napot két részre osztották: reggel 8.30-tól 12.00-ig Művészettörténelmet hallgattunk, délután meg gyakorlati oktatás ment és a kockológia ábrázolást vettük. Szerencsére most jegyzetelni is volt időm. A rajzolást a hozzánk legközelebbi ponttól kell megkezdeni, mérni a tárgy/tárgyak szélességét és magasságát egy kiválasztott mérőeszközzel – az én esetemben a rajzceruzám volt az – és ezt lekicsinyíteni a rajzlapra. A rajzzal elölről hátra és lentről felfelé haladunk. Ha szükséges akkor egy párhuzamos egyenest viszünk fel a rajzlapra, ami úgynevezett segédegyenes. Vele kezdjük a legközelebbi oldal megrajzolását. A rajzhoz szükséges a lemérésnél egységeket kigondolnunk, mert ugye egy tollal vagy ceruzával nem tudsz méretre pontosan mérni. Ezért kell egységekben gondolkodnod, szoroznod, osztanod, negyedelnek, stb. Magyarul az arányokat kell meghatároznod. És igen, neked kell meghatároznod mennyi legyen. Szerintem ez a legnehezebb része a dolognak, én jelenleg is ezzel a gyengeségemmel küzdök, hogy a kockáim ne legyenek aránytalanok. De mindenesetre, belegondolunk azért jöttem ide, hogy megtanítsanak rajzolni, tehát szavam ne legyen, ha nem megy minden elsőre. Ez szabad kézi rajzolás, tehát a vonalzótól elköszönhetek. A jegyem az elméleti dolgozatokból – minden órán írni fogunk egy dolgozatot – és a rajzok osztályzataiból tevődnek később össze. Én megmondom őszintén, hogy nagyon örülök ennek. Ha már az első alkalom ilyen piszok nehéz, akkor nem annyira rossz dolog az a szóbeli. Ettől még mondjuk az én rajztudásom nem fejlődik, de ez úgymond olyan, mint valami mentőcsomag. Arról nem is beszélve, hogy annak ellenére, hogy sokaknak unalmas téma a Művészetelmélet, én élveztem és figyelemmel kísértem az egész órán az anyagot. Szeretném megköszönni Stahának, hogy meleg étellel várt haza, a nap végére már nagyon éhes lettem. Szeretlek. ❤ A keddi műtermi órán befejezem a dobozaim, mert jelenleg felvállalhatatlannak tartom őket. Egyik srác a csoportomból meg valami elképesztő, mindig van valami ellenvetése, legyen szó akármiről. Az ábrázoláson azért érvelt, mert ő nem azért jött ide, hogy rajzolgasson, hanem az Adobe termékeket elsajátítsa. Másik kedvencem az angol órákkal kapcsolatos. Nem azért jött ide, hogy idegen nyelvet beszéljen, ő magyar, magyarul szeretne beszélni. Eszem megállt rajta, de alapvetően inkább viccesnek tartottam ezeket a megmozdulásait.

Műtermi óra

Kedd reggel korán bementem. Találkoztam Ferivel a raktárvezetőnkkel, aki nagyon meglepődött, hogy ilyen korán valaki itt az informatikai osztályról. Mondtam neki igen, hamarabb kell majd elindulnom is ma. A munkaidő a szokásosan telt el, kaptam rengeteg árlistát Tamástól és szorzózhattam őket. Árfolyam, szállítási költség, stb. Mindeközben figyeltem a facebook grafikai csoportot is, ahova beírtam az időpontokat és megkérdeztem hogy rajtam kívül jön esetleg valaki az órára. Mivel senki nem tudta megmondani mit kell vinni, írtam a tanfolyamvezetőnek levelet.

Szia!
Szeretném megkérdezni, hogy a mai napra kiírt műtermi órára vinni kell rajzeszközt (A2 rajzlap, szénceruzára gondolok) vagy azokat a hétvégi órákra kell csak magunkkal vinnünk az ábrázolás órára? 
Köszönöm előre is a válaszod! 🙂
Válasz: Szia!
Jól írtad! 🙂

Hát köszi.  ^^”” Most aztán előrébb vagyok. Szóval úgy voltam vele, inkább hazamegyek és beugrom a mappáért meg a szénceruzákért, nehogy hoppon maradjak. 16.15 körül meg már vettem is fel a kis sapkámat meg a sálamat és indultam az utamra. Sietnem kellett fel a lakásba. Annyira akartam volna egy cappuccinót inni, de nem lehetett.  T__T Nem késhetek! Mentem is tovább egyenest a Keleti pályaudvarnak. Elég szokatlan és újdonsült tapasztalat volt ezzel a rajzmappával a városban közlekedni bevallom. Sok helyen le volt jegesedve a járda is, tartottam tőle, hogy majd elcsúszom. Szerencsére ilyen esetre nem került sor, ügyesen elkerültem a veszélyt. Megérkeztem az iskolába, a portásbácsi elkalauzolt a 3. emeletre, ahol a műtermek vannak. Bementem, köszöntem és lám senki ismerős arc. Ó mondom most akkor egyedül leszek tényleg? Na jó nem, ketten.  Dórival már beszéltem délelőtt, hogy ő is csatlakozik. Ő az a lány, akivel a tanfolyam kezdete óta egész összebarátkoztunk. A tanárnő megkérdezte kedvesen melyik csoporthoz tartozom. Miután röviden bemutatkoztam, megkért, hogy vegyek magamnak egy rajzbakot és foglaljak helyet. Én mosolyogtam majd szépen elkezdtem a terem legvégén lepakolni. Mire helyet foglaltam megjelent Dóri is nagy megkönnyebbüléssel az arcán, hogy nem irányították rossz helyre, mert előszokott fordulni. A tanárnő közben kitalálta, mivel sokan voltunk a teremben így is és főként haladó grafikusok, hogy menjünk át a szemközti műterembe ott csend és nyugi van. Összeszedtük magunkat és átköltöztünk. A tanárnő nagyon lelkesen magyarázta el nekünk a rajzolás alapjait. Megbeszéltük az alapvető tudnivalókat, hogy ez inkább ilyen önképzés és azért is szükséges, hogy a tanfolyam óraszáma arányosan meglegyen. De ha bármiben tud segíteni akkor szóljunk neki. Ő minden héten itt lesz, ha gyakorolni akarunk vagy érdekel minket valami, netán elakadnánk a háziban, sőt az egyetemi jelentkezésre is szívesen felkészít minket. Nagyon fellelkesedtünk és közben megérkezett még egy csoporttársunk. Sok új dolgot tanultam a rajzolásról, gyakorlatilag én eddig azt hittem tudok rajzolni, közben meg korántsem. A tanárnő lehelyezett elénk három dobozt különféle pozícióba beállítva. Elkezdte az elméleti részt mondani, hogy mikre kell odafigyelni a rajzolásnál, hogyan kell őket lemérni és a rajzlapra lerajzolni és még sok-sok mindent. Azt is hozzátette, hogy ugyanez lesz a szombati órán a kezdés valószínűleg a másik tanárunkkal is. Én ennek kimondottan örültem, mert annak ellenére, hogy itt voltam és részt vettem, azért munka után ez kicsit megterhelő volt a fejemnek. Ha most leakarnám nektek írni mit is tanultam, nem biztos, hogy szakmai pontossággal menne. Sőt, biztos nem. Az elmélet után azt mondta átmegy foglalkozni a senior diákokkal is, majd később visszanéz. Addig is mi lássunk munkához. Mi elkezdtük rajzolni a dobozokat. Én másfél órát vacakoltam azzal, hogy egy egyenes vonalat tudjak szabad kézzel egyáltalán húzni egy ekkora felületre. Dóri megunta és elővett egy vonalzót, majd mikor meghúzta és elvette onnan akkor láttuk, hogy az is csálé lett. Úgy nevettünk, azt hittem ott esek rá a rajzomra. Később kijavította persze. Rajzolás közben csevegtünk egymással, kinek mik a tervei, miket szeret és sorolhatnám. Hülyültünk is egy csomót. Rajtam például azon szórakoztak, hogy mindig amikor bejelentettem, hogy na kész a tökéletes doboz, akkor közölték, hogy a jobb oldala egy kicsit aránytalan. Felálltam a padról felmérni a károkat. Basszus igazuk van! Tökre aránytalan messziről. Nekiestem megint és megint. Nos, lábjegyzetként jegyezném csak meg, de a rajzomat mikor megmutattam páromnak.. Láttam az arcán, hogy még ő is menőbb dobozt rajzolna tőlem. Ennek ellenére azért azt mondta nekem –  Jó ez! Gyakorolj! És fogok is, de még mennyit. Visszatérve, ki, mit szeret. Megemlítettem, hogy én szeretem az animéket és a játékokat. Hát onnantól pacsi, minden, megvolt az este további részére a közös téma. Mikor ránéztem az időre akkor láttam, hogy perceken belül véget ér az óránk. Gyorsan elment, mert jól éreztük magunkat. Sokat nevettünk együtt meg a tanárnővel is. Röviden értékelve eddig ez volt a legjobb órám és minden héten befogok járni, mert nagyon élveztem. ^^

Saját klán

Odakint esik a hó. Közelebb mentem az ablakhoz és a kis pizsamában egy percig önfeledten néztem a kint szakadó hóesést. Elképzeltem az otthonomat, a hegyeket, a fenyves erdőt. Magam előtt látom, ahogy beborítja a környéket a hó, mintha porcukrot szórnának a világra. A tiszta, hideg levegőt, amely annyira üde és érintetlen, hogy úgy érzem szinte fáj lélegezni. Ilyen helyen laktam én és könnyen elfog a hiány érzete ilyenkor. Sosem akartam igazán a fővárosba költözni, de a lehetőségeim odahaza nem voltak választékosak, sem valami nagyok. Azóta megszoktam idefent az életet és Budapestnek is látom már az értékeit és azokat a dolgokat, amikben örömömet lelem. Ennek ellenére, mégis egy olyan helyen szeretnék élni, ahol körbe ölel a csend és a nyugalom. De vigasztal az, hogy a peremvidéken is vannak ilyen falvak és helyek. Nem lehetetlen és nem kéne feladni az eddigi dolgainkat sem. Ezért dolgozom és tanulok, hogy mindig legyen kenyér az asztalon és öreg korom utolsó éveiben ne egy betontömb legyen az utolsó látvány, amit az ablakomból nézhetek.
A napom a munkahelyen kellemesen telt. Rengeteg feladatot kaptam ugyan, de örültem neki, mert újra van min ügyködnöm. Nem unatkozom és gyorsabban telik ezáltal az idő. Beszéltem a főnökömmel is, mondtam neki a keddi napokat. Abban maradtunk, hogy hamarabb bemegyek és hamarabb távozom. Magyarul holnap elég korán kelhetek a munkába. 16.20 körül meg indulhatok tovább a Műtermi órákra, amiről fogalmam sincs, hogy mire kell számítsak. Nekem se volt túl sok sütnivalóm, igazán megkérdezhettem volna. De mindegy, viszem magamat. Abból baj nem lehet, nem igaz? (ノ◕ヮ◕)ノ*:・゚✧
Az este további részében eszembe jutott főzni is, készítettem édes diós tésztát és nagy ráérésembe elképzeltem holnap mekkorákat fogok esni, amilyen béna vagyok.  Az este végére egy klán alapítás maradt. Uram és a barátai már napok óta arról beszélgetnek, milyen jó is lenne egy WOT klánt alapítani és mehetnénk Stronghold-ozni közösen, ami annyit tesz, hogy nyersanyagért megyünk csatázni és hatan tudnánk egyszerre játszani. A játéknál alapvető main problem, hogy a szakaszba csak hárman férnek be, így úgymond szolidaritás kérdése mindig ki az, aki kimarad a körből. Na bezzeg a klán létrehozása az nem jött össze a srácok részéről, csak a milyen jó lenne, ha lenne szavak. Éreztem, kedvesem és a barátai mennyire szeretnék ezt és én is örülnék neki, ha nem kéne állandóan kimaradni valakinek, ezért az én nevem alatt létrehoztunk egy klánt a frissen jött fizetésemből. Így született meg a Perkeltiai Népköztársaság, amelynek a logója egy nagy pörkölt. Természetesen az ötletgazda nem én voltam, a srácoké az érdem. Az viszont elég menő, hogy a klánvezér pozícióba az én nevem szerepel. Kezdhetünk embereket toborozni, tökre megjött a kedvem fejleszteni a tankjaimat. Kedden, legkésőbb szerdán jelentkezem arról, hogy mi újság történt a grafikus órán, addig is szeretettel várlak titeket az Írj nekem menübe csevegni.
443554454